2020. december 15. Az év végével esedékessé válik az eddig ki nem adott szabadságok rendezése, egyúttal sok munkáltatónál ez a legmegfelelőbb időszak, hogy az ünnepi leálláskor kerüljön kiadásra a munkavállalók bennmaradt szabadsága. A kérdés azonban nem csak célszerűségi szempontok alapján merül fel. Gyakori tévhit, hogy a munkavállaló maga köteles gondoskodni a szabadsága kivételéről, a munkáltatót csak adminisztratív kötelezettség terheli ebben. Ezzel ellentétben fő szabály szerint a szabadságot a munkáltató – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – az esedékesség évében köteles kiadni. Rendes szabadság mértéke Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, munkavállalónak a) huszonötödik életévétől 1, b) huszonnyolcadik életévétől 2, c) harmincegyedik életévétől 3, d) harmincharmadik életévétől 4, e) harmincötödik életévétől 5, f) harminchetedik életévétől 6, g) harminckilencedik életévétől 7, h) negyvenegyedik életévétől 8, i) negyvenharmadik életévétől 9, j) negyvenötödik életévétől 10 munkanap kor szerinti pótszabadság jár.
Ha a munkáltató oldalán kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok merül fel, az Mt. alapján ilyenkor, amennyiben a munkáltatónál hatályban lévő kollektív szerződés ezt lehetővé teszi, a munkáltató jogosult a szabadság egynegyedét a következő év március 31-ig átvinni, és köteles ezen időpontig kiadni. A kiadás időpontjának módosítása, vagy a szabadság megszakítása – csak különleges esetben Fontos kiemelni, hogy a módosítás és a megszakítás lehetősége olyan kivételes és súlyos jellegű indokokhoz kapcsolódhat, melyek megítélése szempontjából figyelembe kell venni többek között a munkáltató tevékenységét, működését, az ok felmerülésének időszakát és az akkor fennálló körülményeket is. Ennek megfelelően, amennyiben egy munkáltatónak például számolnia kell egy-egy időszakban a megnövekedett munkateherrel, erre nem hivatkozhat. További fontos elem, hogy amennyiben a munkavállaló vitatja a módosítás vagy a megszakítás jogszerűségét, a bizonyítási kötelezettség a munkáltatót terheli.
A kiindulási alap, hogy a Munka törvénykönyve alapján az alapszabadságon felül milyen mértékű pótszabadság illeti meg a munkavállalót, amennyiben gyermeke van. A Munka törvénykönyvének 118. §-a alapján, a munkavállalót a 16 évnél fiatalabb gyermeke után pótszabadság illeti meg. Ennek mértéke a gyermekek számától függ. Így egy gyermek esetén két nap, két gyermek után 4 nap, míg kettőnél több gyermek után összesen 7 nap pótszabadság illeti meg a munkavállalót. A fentiekben részletezett pótszabadság az érintett gyermek születésének évében már megilleti a munkavállalót. Ugyanakkor addig vehető igénybe, amíg a gyermek a 16. életévét betölti. A munkavállalónak ezekről a tényekről – az együttműködési kötelezettség jegyében - külön kell a munkáltató számára – írásban nyilatkozni. Speciális eset: a gyermekétől különélő szülő A fentiekhez képest azonban speciális eset áll fenn, amennyiben a gyermekétől külön él az érintett szülő. Hogyan kell ekkor a fenti szabályokat értelmezni, azaz vajon megilleti-e a különélő szülő a gyermek után járó pótszabadság?