Szeretlek az�rt, ami m�r most �sszef�z benn�nket, �s szeretlek m�r előre az�rt, ami ezt�n k�vetkezik. N�lad jobb dolog m�g soha �letemben nem t�rt�nt velem. M�r most hi�nyzol, de a lelkem m�ly�n tudom, hogy mindig velem leszel. A n�h�ny nap alatt, amit egy�tt t�lt�tt�nk, te lett�l az �lmom. Nicholas Sparks A pokolban is lehet boldog az ember, ha egy�tt lehet azzal, akit szeret. Wass Albert Olyasvalakit akarok, aki b�zik bennem, �s felt�tel n�lk�l elfogad. Aki mindennel egy�tt szeret, bele�rtve a s�t�t �s �nző oldalamat is. Li Jong-Hi A veled t�lt�tt idő r��bresztett arra, mi hi�nyzott eddig az �letemből. Min�l t�bbet vagyunk egy�tt, ann�l ink�bb veled k�pzelem el a j�vőt. Ezt kor�bban senkivel kapcsolatban nem �reztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek, soha nem voltam szerelmes! Bolond lenn�k, ha nem k�zden�k �rted! Nicholas Sparks Sok mindent szeretn�k mostan�ban, de legfők�nt azt, hogy b�rcsak itt lehetn�l mellettem. Furcsa, de nem eml�kszem r�, hogy mielőtt megismertelek, mikor s�rtam utolj�ra.
"Ahogy első gazdája hívta, mi is csak így becéztük: Mirza. Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó, mit magával hozott a kiscsikó, mikor egy tavaszi vásár után udvarunkba vezette apám. Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány csendült a szó nagyanya ajakán. Sehogy se akart békülni vele, aztán ráhagyta:,, Egye a fene ezt a bolondos, furcsa szót. " S így hívta ő is a kiscsikót, kinek deszkából tákolt kaloda volt istállónkban külön otthona. Nappal persze ficánkolt nagyon, játszott a tyúkokkal az udvaron. Nyihított, dobbantott, majd megszaladt, űzte a bugó szarvasbogarat. Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt, hát elkísérte a konyhába is. Meglátta és kiáltott sikítva: "Hej, de megijesztettél, te Mirza! " S ráveregetve a kampós nyakra, kockacukorral kicsalogatta. Vasárnap, ha ballagott misére, lányok között a csikó kisérte. Kert alól, ha paprikát hozott, mögötte Mirza ugrándozott s selymes füvön, petrencék között, így szerzett nagyanyának örömöt. Örömöt, kedvet... Aztán egy napon ebédnél így szólt apám: eladom, sok az adó, lassan a sírba visz, és télire majd kell a csizma is.
S�t�lj velem egyet �s besz�lgess�nk el az elveszett időkről, melyek oly �l�nken �lnek eml�keinkben, melyeket sz�v�nk m�ly�n őrz�nk! Az �let most is sz�p, csak imm�r m�s vil�gban �l�nk, �s felismerj�k egym�s szem�ben a m�g mindig benn�nk lakoz� gyermeket, �s elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem vesz�tett�nk el �tjaink sor�n. Pam Brown Sokszor nem �rtem, hogy emberek mi�rt maradnak egy�tt, ha l�tj�k, hogy a sokadik elj�tszott, eldobott, �sszet�rt es�ly ut�n sem m�k�dnek a dolgok. Igen, neh�z �szn�l lenni, ha valakit szeretsz, főleg elengedni... De ha nem volt�l boldog mellette, vajon mitől lenne m�sabb, ha �jrakezden�tek? P�r h�tig nyilv�n minden m�k�dne, de ha k�t ember nem ugyanazt a puzzle-t rakja, akkor felesleges egym�s idej�t h�zni. Forgathatod, pr�b�lgathatod, h�tha beleillik a k�pedbe, de nem fog. Egyszer�en csak annyi van, hogy a saj�t kirak�sodat kell kiraknod. Nem a m�s�val foglalkozni, hanem a saj�tod�val. Nem beleerőszakolni egy darabot, hogy illeszkedjen m�r v�gre, mert ott a helye, hanem felfogni �s elfogadni, hogy valami teljesen m�s illik oda.
Adj nekem hitet, adj nekem álmokat. Adj reményt. Mondd, hogy kettőnknek lesz jövője. Engedd, hogy elhiggyem, hogy ez nem csak az én fejemben történik. Ringass hamis mesékben. Aztán, ha úgy érzed, hogy jó munkát végeztél, fordulj meg, és sétálj el! Hagyd, hogy minden, amit felépítettél, összeomoljon, és maga alá temessen. Nem kell visszafordulnod. Nem kell segítened. Nem kell látnod, hogy fáj. Legalább tudom, hogy én vagyok a hibás. Hagytam, hogy újra megtörténjen. És tudod mit? Másodjára nem fáj annyira. Nem fogok miattad szenvedni. Már rég feladtam, hogy az életemet mások tegyék tönkre. Erős vagyok. Ettől soha nem vágytam többre. Azt, amit akartam elértem. Nem vagyok többé gyenge. Már tudom, hogy mi tesz engem boldoggá és most az vagyok. Ha meglátlak, a mosoly nem tűnik el az arcomról. Végre otthon vagyok. Helló, kedves. Valószínűleg nem tudod, ki vagyok, de én nagyon jól ismerlek. Én vagyok az egyike a három démonnak, amelyek a születésed pillanatától kezdve hozzád vannak kötve. Tudod, néhány ember nagy dolgokra hivatott, boldog, nagyszerű élet várományosai.. Te viszont, attól tartok, nem ilyen ember vagy.
És akkor jó képet vágtok az egészhez. Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval, Csak te, csak én, örökké és holtomiglan. Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni. Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tűnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes. Egy hang. Egy szó. Egy kép. Egy élet. Egy arc. Egy csók. Egy név. Egy lélek. Egy perc. Egy nap. Egy év. Egy kérés. Egy hely. Egy dal. Egy éj. Egy érzés. Ő az. Tudom. Érzem. Ő volt. Tudtam. Néztem. Elégtem. A szerelem (... ) nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette.